2015. november 26., csütörtök

2. rész

- Majd mindent elmondok a maga idejében. De mostantól itt fogsz lakni. Megmutatom a szobádat. - állt fel Eva, majd mikor látta, hogy nem követem rám nézett - Gyere nyugodtan. - mosolyodott el halványan, majd egy kis bátorságot véve mentem utána. Már mentünk volna fel a lépcsőn az emeltre amikor nyílt az ajtó és egy hang szólalt meg.
- Megjöttem mama! - hátra fordulva megláttam egy magas szőke hajú lányt. - Ő meg kicsoda? - nézett rám kitágult szemekkel.
- Majd mindent elmondok időben mindenkinek. Ruth drágám, addig menj be a konyhába és kérlek pucolj egy kis narancsot. Köszönöm - majd Eva feltolt szó szerint a lépcsőn.
A szobám egyszerű mégis letisztult volt. Fehér falak, barna bútorok. Számomra tökéletes.
- Na pakolj le, fürödj is aztán gyere le egyél valamit reggelire. - simogatta meg karomat majd kiment.
Kipakoltam a picike kis bőröndömből majd egy törölközővel és egy tusfürdő társaságával mentem be a fürdőbe letusolni. Miután végeztem a tisztálkodóssal és át is öltöztem lementem Evahoz és az unokájához.
- Szia - köszönt rám kedvesen, arcán pedig hatalmas mosoly húzódott.
- Szia - mondtam halkan. Mi a fene ütött belém? Nem vagyok félénk most meg mégis úgy csinálok mint egy szegény árva kislány. Jó árva vagyok de az már más tészta. - Segíthetek valamiben?
- Ülj le a nappaliban annyi. Mindjárt viszünk gyümölcsöt és addig beszélgetünk. - vetett rám egy gyors pillantást Eva majd tovább pucolta a narancsokat. Bementem a kis helyiségbe, majd tovább nézegettem a falon lévő képeket. Annyira magával ragadtak, hogy az valami hihetetlen. A legtöbb képen az unokáival pózolt Eva vigyorogva. Büszke lehet rájuk. Annyira elmerültem bennük, hogy észre se vettem, hogy szóltak.
- Helyes az öcsém ugye? - nevetett mellettem Ruth.
- Most erre mit mondjak? - mosolyogtam rá majd én is elnevettem magam.
- Ne haragudj, hogy rám, hogy olyan gorombán szóltam rád.
- Semmi gond. Nem vettem magamra szóval .
- Na de. Meg kell, hogy mondjam igen szexi öcsém van - mondta vigyorogva. Nem tudom, hogy most ezt azért mondta, hogy zavarba hozzon vagy csak azért vigyorgott mert vigyoroghatnékja volt.
- Tudom, hogy szexí vagyok. - jött hátunk mögül egy hang. Éreztem ezek után, hogy tényleg Ruth öccse áll az ajtóban. Elnevettem magam a kijelentésére majd leültem Eva mellé a kanapén.
- Szia - néztem a srácra. Fekete kalapja alól egy kósza tincs lógott ki. Sötét kék kockás ingét nem gombolta be teljesen így kilátszott egy picikét a mellkasa. Karját tetoválások tarkították (amiket csak úgy megjegyzek imádom). Fekete csőgatyát és fekete cipőt viselt.
Szemével engem pásztázott majd egy kedves mosolyt küldött felém. - Szia. - mondta nemes egyszerűséggel és leült velünk szemben.
- Az egoista formádat drága unokám - nevetett Eva kijelentésén.
Mellém telepedett le Ruth majd a fülembe súgott.
- Mondtam én, hogy szexi de azért ne ennyire feltűnően bámult. - szinte azonnal elvörösödtem. Nem is bámultam. Csak olyan furcsa. Nem tudom levenni róla a tekintetemet. Ezt egyszerű megmagyaráznom, ugyanis az árvaházból nem engedtek ki minket annyira az utcára. Így ilyen "látványokból" kicsikét hiányt szenvedek.
- Nem is bámultam - sziszegtem égő vörös fejjel. - Különben is nem is őt néztem, hanem azt a szöszmöszt ott a szőnyeg mintájának a bal sarkában. - ettől a mondatomtól olyan harsányan nevetett fel Ruth, hogy szinte megsüketültem. Eva és Liam is kérdőn néztek ránk. De én csak mosolyogva megráztam a fejemet.
- Amúgy nagyon szép háza van - lestem Evara.
- Köszönöm Florence. Ja igen. Liam ő itt Florence és mostantól itt fog lakni. - jelentette ki könnyedén Eva.
- Elnézést de, hogy érti, hogy mostantól itt fogok lakni? - nem értettem. Semmit nem értettem igazából.
- A szüleid nem voltak képesek ellátni téged így egy árvaházba adtak. Itt laktatok a szomszédba. Ezek után megkértek arra, hogy vigyázzak rád ha kitudlak hozni, de sajnos nem engedték valami miatt, hogy örökbe fogadhassalak. Így megígértem magamnak, hogy amint betöltöd a 18-at és eljössz vigyázni fogok rád. Anyád helyett is anyád leszek. - nézett mélyen kék szemével a szemembe. Konkrétan szóhoz se tudtam jutni. Köpni nyelni nem tudtam, csak nagyokat pislantottam.
- Nagyon szépen köszönöm - tört ki belőlem. - Nagyon hálásan köszönöm. - öleltem át és elsírtam magam. - De nem fogok itt maradni. Csak addig szeretnék itt lenni amíg valami munkát nem találok és albérletbe nem tudok költözni. Ha lehetséges.
- Addig maradsz itt ameddig akarsz. Ne butáskodj már. - fogtam meg kezemet Eva.
- Ja csak nehogy itt ragadj - dobta oda megjegyzését Liam, miközben vadul nyomkodta telefonját.
- Ne aggódj nem fogok itt maradni a nagyidnál örökre. - néztem.
- Ki tudja. Most ezt mondod aztán még mindig itt leszel 10 év múlva mert még elhelyezkedni se tudsz.
- Liam! Fejezd be. - rivallt rá Ruth majd kezénél fogva kirángatta őt onnan. Újra kínos csend állt be és nem tudtam mit mondjak. Simán hallottam ahogy odakint veszekednek.
- Miért viselkedsz így vele? Nem értem mi a bajod vele? Figyeltelek mikor megláttad. Nem tudom mi a fene ütött beléd. - szidta nővére Liamet.
De erre Liam csak elnevette magát majd visszajött a nappaliba és halkan oda "dobott" egy bocsánatot hozzám. Lehunytam szemeimet és nem szóltam vissza, hát ha már az is baj lesz, hogy megszólalok a házban.
Kivettem a tálból egy gerezd narancsot és igencsak sokáig ettem.
- Amúgy Florence - mondta ki bizonytalanul Liam a nevemet amikor kérdőn néztem fel rá - Hogy hogy ide jöttél? - pillantása szinte lyukat égetett rajtam.
- Az árvaházban ahol eddig éltem ott ezt a címet adták meg. - magyaráztam és próbáltam felette elnézni ami több kevesebb sikerrel sikerült is.
- Aha. És még nem is jártál ezek szerint a városon kívül? - erre kínosan felnevettem és megráztam a fejemet.
- Még a városba se nagyon engedtek ki, nem hogy lássak más várost Brighton-on kívül. - majd újra a narancsos tálba nyúltam.
- Oké. Ha van kedved úgyis Ruthal éppen készültünk a városba menni eljöhetnél velünk és közben kereshetnénk neked állast. - dőlt hátra székében és egy mosolyt villantott felém.
- Rendben. - dadogtam - Köszönöm szépen - zavaromban azt se tudtam merre nézzek így szeménél ragadtam le.


Sziasztok :)
Meghoztam a második fejezetet és remélem elnyerte tetszéseteket. Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra iratkozzatok fel. Kommenteiteket a történettel kapcsolatban szívesen várom, alul pedig az értékelést, hogy hogyan is tetszett nektek. :)
Köszönöm szépen a figyelmet és tartsatok velem a következő részben is.
Jó éjt xx
Becca Jasmine

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése